Tisztán emlékszem arra a napra. Még bőven a szocializmust húztuk, amikor az MTV karácsony esti műsorára tűzte a Csillagok háborúját. A VHS korszak még el se kezdődött, így arról szó se lehetett, hogy máskor is megnézhetném. A belőle írt könyveket és kisregényeket már ronggyá olvastam, de filmet még nem láttam. Egész év során erre a napra vártam. Nem az ajándékokra, csak a filmre. Elindult, de a 10-ik percben elment az áram. Apám sóhajtott. Mérnökként tudta, hogy a falu határában lévő trafó ment ki. Túl sokan néztünk tévét, túl sok asszony sütött éppen kalácsot. Aznap márt vissza se jött az áram. Szokva voltunk hozzá, hogy egyszercsak nincs áram, de a filmet csak évek múltán néztem végül meg.
Sokat haladt a világ azóta. Ha nincs áram, az országos hír. Sokan nem gondolnak bele, hogy ahhoz, hogy a konnektorban mindig legyen milyen összetett infrastruktúra és folyamatok kellenek. Tudjuk, hogy van Paks, az atomerőmű, sokan hallottak a naperőművekről. Látjuk, hogy forognak a szélkereket kifelé, ha megyünk síelni, vagy egy jó bécsi szeletért, na de hogy van az, hogy akkor is streamelhetjük a legújabb sorozatainkat, amikor nem süt a nap, de nincs szél se?
Valójában áramkoktélt fogyasztunk. A barista a MAVIR, akinek az az elsődleges feladata, hogy ne maradjon ezen túl le egyetlen kisgyerek se a kedvenceiről. A másodlagos pedig az, hogy a lehető legolcsóbb alapanyagokból álljon össze a koktél, hisz ha drága, az nem jó senkinek sem. Drágább lesz a kifli a péknél, drágább lesz csirke a hűtőből. Akik pedig a koktél összetevőiről gondoskodnak azok a termelők (pl Paks) és az elosztók (ők küldik a számlát és gondoskodnak arról, hogy eljusson a villanyáram a tévéig).
Amikor arról beszélünk, hogy zöldenergia, azt értjük alatta, hogy a barista csupa fenntartható forrásból származó összetevőt használt fel a koktélhoz. Az összetevők országonként változnak. Szlovákiában az atom mellett, nagyon magas részarányú a vízerőmű arány. Ausztriában a szélenergia magas arányát az teszi lehetővé, hogy rengeteg szivattyús-tározós kiserőmű tárolja el a felesleges villanyáramot, majd amikor szükség van rá leeresztik a vizet, mintha vízerőmű lenne. Izlandon és Olaszországban geotermiából van nagyon sok. Kevesen tudják, hogy a világ első és még ma is működő villanyáramot termelő geotermikus erőművét Toszkánában állították üzembe 1904-ben!
A minap öregdiák találkozón voltam, mivel tudták a többiek, hogy naperőműves cégben dolgozom, gyorsan kikérdeztek. Az egyikük 10 kW-os rendszert telepített a házára. Ejha! – mondtam. Az nem kicsi. Gondolom nem a TV-t nézed róla? – kérdeztem. Kiderült, hogy villannyal hűt/fűt több helyiséget is és a városba hibrid-villanyautóval jár be. Benzint évente ha 2-szer tankol. A mobilján mutatta, hogy milyen szépen termelt áprilisban, de májusban, hogy bejött a Medárd, azért esett a termelés szépen. Mondtam, hogy igen, látjuk mi is. A nagyerőművek, melyek résztvesznek a nagy koktélpartin és amilyenek nekünk is vannak, azoknál is hullámzó volt a termelés. De mivel a mi feladatunk, hogy a konnektorban legyen áram, megkérdeztem hogy tudja-e, hogy nekünk másnapra 15-perces bontásban meg kell tudnunk mondani, hogy mennyi áramot termelünk majd. Hitetlenkedve nézett rám, hogy ezt meg hogy? Aztán elmagyaráztam, hogy a műholdas időjárás adatokat mesterséges intelligenciával támogatott termelési prognózisokká alakítjuk, nyilván adott szórás mellett. Jókat nevettünk. Egyikünk se szerette a valószínűségszámítást az egyetemen, de lám, mégis kitartott mellettem a matek.
Hogyan tovább? – kérdezte. Tudta, hogy a számra jelenleg kedvező szaldós elszámolást nemsokára kivezetik, hisz nem fair. Amikor ő nem fogyaszt, az általa megtermelt energiát a hálózatba táplálja, amit eközben vaki valahol másutt elfogyaszt. Ugyanakkor a szaldós elszámolásnál ő nem fizet a hálózathasználatáért a termelési mennyiségéig. Vegyek akksit? – Kérdezte. Jó kérdés – válaszoltam. A jelenlegi lítiumos rendszerek csak néhány órányi mennyiséget tudnak gazdaságosan tárolni. Ez lehet út a háztartásiaknál, de hosszú távon, ha azt szeretnénk, hogy tényleg minden elektron karbonsemleges legyen, vissza kell térnünk a jó öreg elektrolízishez és a felesleges villanyáramból hidrogént kell tudnunk előállítani. Az elmúlt tíz év a nap és a szélenergia forradalmáról szólt. A tárolás és ellátórendszerek a következő nagy kihívás, de szépen haladunk. Előbb fog jönni teljesen zöldáram a konnektorból, mintsem kivesszük a kulcsot az utolsó Ottó motoros autóból
És mit tehet egy klímatudatos fogyasztó ma? Rengeteget. Telepíthet napelemet, ha nincs rá lehetősége, támogathat közösségi napelem-projekteket. Vehet zöld áramot kereskedőtől és tudatosan olyan vállalatok termékeit vásárolja, akik zöldárammal látják el magukat. Talán ez legutóbbi a fogyasztói tudatosság a legerősebb eszközünk. Éljünk vele. Hogy ne maradjunk le a kedvenc műsorunkról, de tegyünk is azért, hogy a gyerekünknek se kelljen, itt és most, de rajtunk múlik.
Szerző: Pócs István
Megjelent a ReCity Magazin 2020. júliusi számában.